Dokumentumok Vántus Istvánról, 1961-2007.
Előszó – A közéleti lírikus
Ritkaság, ha egy zeneszerzőnek nemcsak hangjait hallgathatjuk, élvezhetjük, hanem szavait is. Vagy mégsem ritkaság? Nem említve a zenetudományi munkásságból fakadó szakirodalmat – mint a Bartókét, Kodályét – Schumanntól Debussyig, Honeggertől Járdányi Pálig, ha nem is hosszú, de tartalmas a sora azon komponistáknak, akiknek kenyerük volt a szó is, akik publicisztikai írásokban a zenehallgatók széles köreihez szólva segítették a közönség tájékozódását. E nemes vonulatban szerzett érdemeket Vántus István is.
Választott hazájában, Szegeden fontosnak érezte, hogy az ő tehetségéből és képzettségéből eredő széles és mély áttekintéssel dicsérje és ostorozza a város zenei életét, dokumentálja az ott történteket a helyieknek és a külvilágnak, s hírét vigye a Tisza-partra a másutt, mindenekelőtt a fővárosban történteknek. Vantus ugyanis bejáratos volt a zeneszerzők Budapesten koncentrálódó „magas” köreibe, sőt, a zeneművészek országos ügyeiről döntő grémiumokba is. Mi sem állt távolabb tőle, mint egy ezt kísérő gőg, inkább elindította A Mai Magyar Zene Hetét, vezette a Magyar Zeneművészek Szövetsége Dél-magyarországi csoportját, tisztségeivel, rangjaival sohasem jóllakni, mindig inkább táplálni igyekezett. Ez tükröződik írásai többségéből: recenzióiból, kritikáiból, város- és kultúranemesítő publicisztikájából, írásainak kisebbik, de talán még jelentősebb hányada pedig korszakos, s tán elfogultság nélkül mondhatjuk világraszóló felfedezéseit fogalmazza meg, sajnos inkább csak a sakk és zene kapcsolatáról, hiszen a görbülő zenei térre vonatkozó elmélete csupán torzóként maradt ránk. E kötet segít ennek legteljesebb dokumentálásában is, hiszen nemcsak Vántus írásait, hanem nyilatkozatait is tartalmazza.
No meg azt, ami életében, majd a halála óta eltelt közel másfél évtizedben róla íródott (természetesen a külön kötetnyi kismonográfia nélkül). Vántus az egyik leggyakrabban emlegetett, idézett és felidézett „néhai” zeneszerző, aki az emlék ily erős ébrentartása révén szinte jelenvalónak tetszik. E kötet olvasója megismerheti, hogyan látta korát Vántus és a kora Vántust. Találkozhat egy írni is tudó, pontosan fogalmazó zeneszerzővel, a magányos alkotó és a közösségi zeneélet-szervező, zenetanár szerves egységét felmutató személyiséggel: közéleti lírikussal.
Hollós Máté
Lectori salutem!
