A könyv egy magyar karmester pályájáról szól a rendhagyó kezdéstől napjainkig. Az ötvenhét, inkább rövid, mint hosszú fejezet az első élményekkel indul, majd elvezeti olvasóját a pályakezdés nehézségeitől, a tanulóéveken át, a sikerben és csalódásban egyaránt gazdag életút legérdekesebb helyszíneihez és eseményeihez – egészen a máig. A könyv az alcímben feltett kérdésre persze csak nemmel válaszolhat, de a fejezeteket többségükben a derű jellemzi. A mű – szándéka szerint – elsősorban a zeneszerető közönségnek szól, és ha nem is tudja elkerülni, hogy időnként a „szakmában” is elmerüljön, e részletek mennyisége és nehézségi foka nem zavarja a könyv emészthetőségét. Közvetlen stílusa és öniróniája pedig új oldaláról mutatja meg az olvasónak az eddig inkább komolyságáról és megszállottságáról ismert muzsikust. Ez a személyes hangú élménybeszámoló beavat minket a hazai opera- és hangversenyélet egy-egy olyan kulisszatitkába is, amely sokak számára teljesen ismeretlen, vagy éppen másképp ismert.
Emellett elkísérhetjük a szerzőt több külföldi útjára, hogy részesei legyünk néhány „vadnyugati” és „vadkeleti” kalandjának is.
A szerző, Oberfrank Géza, Liszt-díjas, kiváló művész. Pályája leghosszabb szakaszát (30 évet) a Magyar Állami Operaháznál töltötte. Korrepetitorként kezdte, majd karigazgatói, karmesteri, zeneigazgatói szerződés után, főigazgatóként ment nyugdíjba. Címzetes főzeneigazgatói rangban ma is az Operaházban tevékenykedik. Négy évet töltött a Fővárosi Operettszínháznál, hatot Szegeden. Közben két évig a berlini Komische Oper, hét évig a MÁV Szimfonikusok vezetőkarmestere volt.
A könyv minden zeneszerető olvasónak jó szórakozást és igazi élményt ígér.
