1921-26 között a bécsi Zeneakadémián Paul Weingarten és Joseph Marx tanítványa volt. 1926-ban találkozott első ízben Bartók Bélával. 1927-32 között, valamint 1934-37 között a Kairói Zeneakadémia tanára, 1932-34 között a Fülöp-szigetek etnozenéjének kutatója és a Manilai Egyetem professzora, 1942-48 között a Pécsi Konzervatórium igazgatója volt. 1949-52 között több koncertkörutat tett Európában és az USA-ban. 1952-70-ig a Cincinnati Egyetem zongora- és zeneszerzés-tanáraként működött. 1970-ben szülőfalujában telepedett le. Életművét főként vokális, zenekari és zongoraművek alkotják. Nílusi legenda (1940) című balettjét a háború előtt évekig játszotta a Magyar Állami Operaház. Zongoraversenyét 1951-ben Alfred Brendel mutatta be, s több művét Paul Badura-Skoda vitte nemzetközi sikerre.
Számos kitüntetés és díj – többek között a Bartók-Pásztory-díj – birtokosa volt. 2005. november 14-én egy eisenstadti kórházban hunyt el.
Takács Jenő: Humoreske für Klavier Op.1.
